Döglött macska-hantolás, avagy boszorkányok márpedig vannak… 

Kézről-kézre járt a dobozba rejtett macska, a jósnők egymásnak adták tovább, a táncolók is búcsút vettek tőle. Majd a gödör mellett lévők földet hánytak reá. 

Könyves Kálmán XI. században tett híres kijelentése: „boszorkányok márpedig nincsenek”, megdőlni látszott június 26-án, a Kútvölgyben. Olyannyira, hogy az időjárás-amit szintén jósok jeleztek előre – szinte pillanatok alatt megváltozott: a bús, szürke, ólomnehéz felhők takarásából a Nap megmutatta magát, később az éjszakai égbolton pedig előbukkant a boszorkányok lámpása: a Hold.

- Ki más tehette volna mindezt, ha nem a bűbájosok hada? Ajkáról kivonult a Boszorkány Klub néhány tagja – közöttük férfi „boszi” is képviseltette magát -, valamint három beavatásra váró tanonc is.  A szőci összekötő- Péter Mária köszöntötte a gyülekezőket: „Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem.  Mert akkor van rá nagy szükségem”Ez a nap a szeretetről szól. Ez a nap rólunk, emberekről szól. A boszorkányok évszázadok óta a rossz megtestesítői. A sötét oldal jelképei. Itt, a mai napon azonban egymás tiszteletéről, a mások szeretetéről szólt a helyi boszorkány. A lenyugvó Nap felé irányította a tekinteteket, majd megszólalt a zene… a hatalmas máglyát körbetáncolták a résztvevők, majd Ancsa Jósnő, kezében égő zsarátnokkal a farakás felé közeledett. A dob ütemes hangjára, szinte hullámzott a tömeg, egymás kezét fogva kígyózott a táncolok hada. Egyre magasabbra csaptak a lángok, aki tehette, kezében egy fáklyával szította a tüzet. A jósnövendékek beavatására a nagyközönség előtt, teljes figyelem közepette került sor. Egyenként, az eskü szövegét Ancsa Jósnő után mondva tettek fogadalmat a jelöltek. Miután felavatták őket, kezdődött a vízszórás. Az arra kíváncsi ember egy pohár vízzel a kezében lép a jós elé, aki jobb kezét a személy vállára teszi, és kettejük között kialakul a titokzatos kapcsolat. Csak ők ketten léteznek ekkor, egymásra figyelnek, megszűnik körülöttük a külvilág. A vizet a jóslatot követően magunk mögé szórjuk/ilyenkor kell messze állni a pártól, mert nem ritkán a kívülálló is kap a kéretlen öntözésből/, majd következik az ölelés. Egy megható pillanat, két idegen ember egymást átölelve áll másodpercekig.

A program a továbbiakban több helyszínen folytatódott. Az újonnan beavatottak a máglya romjainál jósoltak, többen a seprű-és a tűzugráshoz gyülekeztek, a kicsik az almasütéssel voltak elfoglalva. Gyertyák gyúltak, az égbolton csillagok pislákoltak, lassan csendessé váltak az emberek. Az asztaloknál gyertyaszentelésre gyülekeztek. Majd az est fénypontja következett. Azokat a negatív gondolatokat, kellemetlen érzéseket, rossz kívánságokat kellett papírra vetni, amiktől a következő évben szabadulni kívánunk, amelyeket felejteni szeretnénk.